A méhviasz gyertya történelme hosszú időkre nyúlik vissza!

Az őskori méhviasz gyertya

A méhviasz gyertya nem túlzás, hogy évezredek óta ismert, hiszen ezen anyag hasznát már annak idején az ősember is felismerte. Ezt pedig a legjobban az bizonyítja, hogy a kutatók a barlangrajzokon találtak olyan ábrázolásokat, melyeken az ősemberek méhkaptárakat tulajdonítottak el.  Természetesen akkoriban még nem a gyertya hasznát nézték, hanem minden mást, ám az biztos, hogy innen indult el a méhviasz gyertya története.

Az ókori méhviasz gyertya

A méhviasz gyertya következő állomása az ókori Egyiptomban következett be, valamint teljesedett ki teljesen. A balzsamozáshoz ugyanis méhviaszt használtak, valamint a koporsók lezárásához is, így ennek az anyagnak köszönhető, hogy a mumifikálás ennyire tökéletes állapotban folyt. A méhviasz gyertya azonban még mindig nem gyertyaként jelent meg, hanem főként ékszerekként és kisebb használati tárgyakként.

A méhviasz gyertya alapja

A méhviasz gyertya alapja egy meglehetősen furcsa dolog, melyet úgy hívnak, hogy váladéktermék. A méhviasz gyertya alapját ugyanis a fiatal méhek ezen váladékterméke alkotja, melyeket ahhoz használnak fel, hogy azokat a kis jellegzetes hatszög alakú kuckókat fel tudják építeni. A sárga színét pedig nem másnak köszönheti, mint a méhecskék által gyűjtött sárga pollenből!

A méhviasz gyertya tulajdonságai

A méhviasz gyertya az alapanyagának köszönhetően egy nagyon tartós és jól éghető anyag, nem véletlenül. A méhviasz ugyanis vízlepergető képességgel rendelkezik, valamint rugalmas, így könnyedén formázható, illetve könnyedén elegyedik a zsírokkal és az olajokkal: tehát gyertyaként tökéletes!