A gyertya megélt már egyet s mást.
A gyertya születése
Az első gyertya Kínában készült, méghozzá időszámításunk elött nagyjából 200 körül, nem másból, mint bálnazsírból. Ekkoriban még nem ismerték a viaszt, az később jött be a köztudatba, ám ezt a fajta gyertya anyagot is Kínában, valamint Rómában kezdték el használni.
A méhviasz gyertya luxusa
A méhviasz gyertya azonban annak idején nemcsak ritkaságnak, de luxuscikknek is számított, így meglehetősen kevesen tehették meg, hogy ezzel a ritka, ám jóval előnyösebb gyertya anyaggal világítsanak. A méhviasz nagy előnye ugyanis az volt, hogy a bálnazsírból készült gyertyával ellentétben lassan égett, nem volt szaga, valamint jóval nagyobb fényt adott, illetve nem kellett figyelni rá folyamatosan, hiszen együtt rövidült a kanóccal.
A gyertya elterjedése
A gyertya az első időkben nem terjedt el annyira, ám ez megváltozott Krisztus után 160 körül, mikor is a vallásnak köszönhetően tömegével vált szükségessé ezen kiváló eszköznek a gyártása és birtoklása. Ekkortól ugyanis nemcsak a szentimentális és vallási indokok miatt kezdett el elterjedni a gyertya, de rájöttek, hogy a világításban is nagyon-nagy szerepe van.
A gyertya modernizálása
Egészen sokáig, a 19. század közepéig a bálnazsírból volt az elsőszámú és a legelterjedtebb alapanyag, melyből készült a gyertya, ám a 19. század elején felfedezték a szrearint, mely nagyban felelős azért, hogy a gyertya szilárd állagú legyen. ezek után már egyenes út vezetett azokhoz a gyertyákhoz, melyeket ma is ismerünk!
