Oldalunkon rengeteg gyönyörű gyertya van, de azt kevesen tudják, hogy mégis hogyan készültek? Cikkünkben a gyertyakészítés folyamatát mutatjuk be.

Gyertya – az időtálló szépség

A gyertya maga hihetetlenül sokszínű: átvitt értelemben és szó szerint is. Egy gyertya ugyanis rengeteg formájú, stílusú, színű és funkciójú lehet, ami pedig az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy időtálló. A gyertya maga ugyanis sok száz éve kíséri végig az emberek életét, s habár az elektronika megjelenésével egyre inkább hátrébb szorult használata, a mai napig elmondható, hogy minden háztartásban, ünnepségen, eseményen megtalálható valamilyen formában.

Paraffin – a gyertya alapja

A gyertyát az első időszakokban még méhviaszból készítették, ám mikor megindultak a termékek sorozatgyártásai, ezzel együtt pedig a gyárak működése is, szükség volt egy olcsóbb helyettesítő anyagra a gyertya előállításához. Ez pedig nem más lett, mint a paraffin, mely a mai napig a gyertya alapját képezi. A paraffin maga a kőolaj lepárlása során keletkező, úgynevezett melléktermék, melyet nem csak a gyertyaiparban, de a gyógyszer és kozmetikai iparban is használnak. A paraffin hasznos tulajdonsága, hogy jól formázható és nem gyúlékony, utóbbi tulajdonságát neve is rejti, mely görögül „kis reakciókészségűt” jelent.

Hogyan készül az extrudált gyertya  

A gyertyakészítés kevésbé ismert, hagyományosnak mondható módszere az extrudálás, mellyel a kommersz gyertyák készülnek. A folyamat ebben az esetben úgy néz ki, hogy a forró parafint hideg, forgó fémdobra permetezik, mely felületén az anyag kicsapódik. Ezeket a pasztillákat egy extrudáló gépbe illesztik, mely magas nyomáson kipréseli a gyertyákat. Ekkor a gyertyaforma még nem készül el, csak egy végtelenített gyertyakígyó, melyet forgó kés vág méretekre. Az extrudáló folyamat során ugyan ez a gép a gyertya közepébe juttatja a kanócot, ami ebben az esetben három darab, úgynevezett pászmából összefont pamutszálból áll.

Öntéses vagy mártásos módszer, avagy így is készülhet egy gyertya

Minőségileg magasabb kategóriába tartozik ez a két módszer, melyekkel akár kézműves foglalkozáson is találkozhattunk már életünk során. Az öntés öntőasztalon történik, melyen egyszerre 200 gyertyát is ki tudnak önteni. Ebben az esetben a 84 fokra felhevített parrafint az öntőasztalba folyatják, majd miután megszilárdult, pengével elvágják az előzőleg belefűzött kanócokat. Végezetül felnyitják az eszközt, ami egyben kitolja az elkészült gyertyákat. A mártásos módszer során pedig keretekre fűzik a kanócokat, melyeket a mártógép szerszámjába illesztenek. Ez után fél órán át felváltva mártogatja 70 fokos parrafinba és hideg vízbe a gép a kereteket, mely módszernek köszönhetően egyenletes rétegekben felépül az általunk ismert, csodaszép gyertya.