Már a rómaiaknál is használatos volt az asztali gyertya, viszont még a XIX. század első felében is csak takarékosan használta a középnemes réteg. Amikor igazán népszerűvé válhatott volna, bejött a képbe a gázláng, a petróleum, illetve a villanyvilágítás.

Az asztali gyertya mégis népszerű lett

Az asztali gyertya használata már több, mint 2000 éve népszerű, más-más formákban. Évszázadokon keresztül a háztartások elengedhetetlen kelléke volt. Az ókorban rájöttek arra, hogy a faggyú és a zsír rendkívül jól ég. Viaszból eleinte méhviaszt használtak, ami nagyon értékes és ritka anyagnak számított.

Asztali gyertya faggyúból

Krisztus születése utánra teszik a faggyúból készült asztali gyertya használatát, mert a viaszgyertyák használata rendkívül költséges volt. Akinek túl költséges volt, az állati eredetű hulladékokból készített faggyúgyertyát használt, viszont ez kellemetlen szagokkal járt. A XVII. században arzént adtak a faggyúhoz, ami esztétikailag javított a gyertyán, viszont az arzén anyaga mérgező.

Új anyag az asztali gyertya gyártásában

A XIX. sz. elején kezdték használni a sztearint, ami egy növényi és állatizsiradékban egyaránt fellelhető glicerid. Ez felelős az asztali gyertya szilárdságáért. Az összefont kanóc és a paraffin is ebben az időben lett népszerű, ezzel megteremtve az olcsó, mégis jó minőségű gyertyákat.

Asztali gyertya anyaga a mai világban

Sztearin a mai asztali gyertya összetevőiben már csak kis mértékben fordul elő. Az anyagösszetétel nagy része paraffin. A kanócok pamutból fonottak, amit szalmiák-sóval, parafinnal és bórsavval kezelnek, mely az asztali gyertya egyenletes és majdhogynem korommentes égését biztosítja.